6. Ho hó- Ha ide nem kell vastag pulcsi, akkor hova?

Itt még mindig hideg van!!!

Nyakunkon az április, otthon tombol a tavasz, a bátrabbak már pulcsiban közlekednek,a méhecskék krókuszról- krókuszra repdesnek, itt meg.. havazik o.O
Nem tudok elszakadni a megbotránkoztatóan hosszú téltől, így még egy bejegyzés erejéig az ország unikumához hűen, a hideg és meleg vetekedéséről olvashattok.

Egyre gyorsabban olvad a hó. Juhuu, jön a tavasz! 

„Kemény tél az idei”- mondják a helyiek. Szerintem meg olyan, mint otthon. Lehet, más lenne a véleményem, ha nem csak akkor mennék ki, ha szimpatikusnak tűnik az idő az ablakon keresztül.  :P Ennek ellenére a főváros környéki átlagos 0 fokot (+5 -5) nem mondanám kifejezetten hidegnek. 

A szél már ütősebb. Szinte mindig csípősen fúj, főleg a parton és vízen (kvázi mindenhol). Ha meg még közben esik is! A dánoknál hozzászoktam az esernyő nélküli élethez, mivel akármennyire is szitál, szakad, zuhog, hömpölyög, senki nem használ esernyőt. Itt már meg sem próbálod, mert nyilvánvalóan nincs esélyed a szél-eső kombóval szemben. Errefelé a vízálló overál a menő.

Természetesen évek óta akkor a leghosszabb az izlandi tél, amikor itt vagyok, hogy még véletlenül se lássam zölden a vidéket. Általában maximum pár hetet havazik intenzíven. Gondoltad volna? Most meg? Már 4. hónapja tart. Néha megvillantja előtted a tavaszi hangulatot egy-két napsütésesebb órával, de aztán megint folytatódik a sógolyó méretű vagy épp nagy pelyhes karácsonyi havazás. Itt még most is kell a két pulcsi, sapka, sál, kesztyű+téli kabát. 

Az egyik munkatársam mesélte mennyire várta a nyarat, amikor idekerült Libanonból. Csak várta, várta, majd egy év elteltével megkérdezte, mikor lesz már nyár, mire azt a választ kapta „Hát az már elmúlt”. Hm, hát igen, kinek mi. Itt +20 fok a nyári maximum és olyankor az izlandiak már „juhúúú, bikini, hőség van!”. :D

Az itteni két évszak a tél és a tavasz, mindig szelesen! Érdemes észben tartani.

Bár én Star Wars 6. rész eleje Luke haldoklása Szibériában-t képzeltem, ennyire csak a kietlen vidékeken durva a helyzet (általában). :)

De ugye minderről fogalmam sem volt, amikor nekikezdtem a bőröndöm bepakolásának januárban. 

Egy éve még prémesebbnél prémesebb, nagy helyet foglaló pulcsikkal felpakolva indultam Dániába, merthogy ott majd hideg lesz. Aha! Esős, ködös ősz és tél, hűvös, szeles tavasz és nyár. 3 percre laktam a sulitól, így ugyanaz a vékony pulcsi jó volt télen nyáron. Pont emiatt egyébként elég unalmas a dánok ruhatára. :D

Na de vissza Izland. Most januárban újra izgatott pakolásba kezdtem, ezúttal még vastagabb és még több helyet foglaló pulcsikat válogatva. (Gondosan végiggondolva a hasznos cikkek, ruhadarabok és anyu sütije közötti prioritást, ami nagyooon nehéz, a kiló limit meg persze elég szűkös. De a lényeg, hogy került meleg ruha a bőröndbe. Még jó!)

Mert ugye, ha ide nem kell vastag pulcsi, akkor hova?

Bizony jó az a 3 réteg, kell az a 3 réteg.

Furcsák ezek az északi népek. Míg én így nézek ki ˇˇ ők kis pólóban kis kabátban császkálnak, vagy épp rohangálnak odakinn. Mert a vasárnapi kocogást viharos időben is meg kell tartani ugye..

Amire számítottam

Amit tapasztaltam

Hideg ország, havas ország kétségtelen. 

Télen ugyan illik rá a név, Iceland, a jég földje, inkább adnám ezt a címet Greenland-nek. Gröndland mindig havas, mégis zöld a neve. Izland javarészt zöld, mégis jeges a neve. Na mindegy. Valaki réges-régi bakija miatt ez a vicces névcsere már valószínűleg örökre így marad. Grönland egyébként a Dán Királyság autonóm tartománya, amit állítólag még 982-ben egy Izlandról száműzött gyilkos fedezett fel. Amikor visszatért száműzetéséből, zöld földként emlegette, hogy csábítóvá tegye társai számára, akik aztán odamentek és éhen haltak. Nem tudom mennyi a sztori valóságalapja, de gondoltam megosztom veletek. :D
A történet aktualitása annyi, hogy jó lett volna átugrani Gröndlandra, terveztem, de ha a legnagyondrágábbat még lehet fokozni, akkor az árak valahol a Hollandiánál, Dániánál, Norvégiánál, Izlandnál is még magasabb kategóriában vannak. Így be kell érnünk ennyivel. :D

Na de hogyan küzdenek itt meg a hóval?
Mily meglepő: a Fűtés a kulcsszó!
Először is, nincs is olyan sok hó. Tapasztalataim szerint sokszor esik és olvad, de nem méteres mennyiségben.

Ez az ország a zöld energia paradicsoma. Geotermikus energiával fűtik a lakásokat, utakat, járdákat, melegítik a vizet, és állítják elő az áramot. Az egyik geotermikus erőműben az „Eljött a pazarlás ideje” címmel nyitottak.

„Ha meleged van, nem tekered lejjebb a fűtést, csupán kinyitod az ablakot. 

Egy átlagos lakás rezsiköltsége nem éri el a 100 eurót. 

A net és a telefonszámla többe kerül, mint a rezsi.”

Szeretik a luxust, ezt már többször hallottam. Na de a járdafűtés a luxusnak már egy elég felsőkategóriás megjelenési formája. Számukra ez természetes, hiszen annyi a melegvíz, hogy nem tudják már hová tenni. Így inkább elvezetik az utak alatt és megspórolják a téli járdasöprést. (Megjegyezném, nem láttam még hólapátot senki kezében.)

Apropó járda. Itt nincs zebra. Nagyon zavaró, mivel szabálykövető polgár lévén mindig a fehér csíkokon kelek át az út túloldalára otthon. Itt meg egyszerűen nincs! Első belvárosi sétám alkalmával szabályosan rettegtem mikor csapnak el, mert a sok hó miatt még az útpatkát sem láttam, nem hogy a feltételezett átkelőhelyeket.

Zebra nélküli élet

Találó marketing a fura színű gyümölcslének

Síelgetnek, korizgatnak az izlandiak, mégis a cselgáncs és a kézilabda a feltételezett nemzeti sportjuk. Feltételezett mert elég nehéz nemzeti sportnak nevezni bármit is, ha csak pár, pár tíz ember űzi azt. Mindig elszomorodnak, ha a sportversenyekre terelődik a szó. Kis ország és korlátozott lehetőségek révén nem túl sikeresek a fociban vagy az olimpiákon. Vannak filmbenszereplős erős embereik, filmbenszereplős szép tájaik, de sportolókban nem túl gazdagok.

Na tessék.. már megint ez a hófúvás. Az előbb még hét ágra sütött a nap.. -.- Úgy jön a vihar, mint otthon a nyári zápor. Boldog napsütés, közben meg hirtelen lecsap a hó milliónyi hungarocellgolyót szórva rád.

Olyan járattörlő viharokkal találkoztam a szigeten, ahol már a taft sem tartott volna.

Ennek is megvannak a fokozatai. Először csak az Északi- fény néző kirándulásokat törlik, ami majdnem mindennapos. Majd törlik a többi kirándulást is és néhány repülőjáratot, késések várhatóak. Aztán törlik az összes járatot. Végül pedig piros hátteres figyelmeztetést kap minden hotel és utazási iroda, „nem kirándulós idő várható, gondoskodj róla, hogy minden le legyen kötözve odakinn, ami kevesebbet nyom 100 kilónál. Árvíz várható.” Eddig ez volt a legdurvább. Annak ellenére, hogy ez sem tartott pár napnál tovább, sokak utazását és Izland néző terveit keresztbehúzta.

Nagyonvihar

Izlandon bizony komolyan kell venni az időjárás előrejelzést. Ha meg kell állni, akkor meg kell állni, különben az árokban végzed. Az meg a te hibád. Ők megmondták.

Ugyanígy a forró gejzírrel: ha nem szabad hozzányúlni, akkor ne tedd! A tiltás mindig olyan csábító.. :) Ha mégis megteszed és megsérülsz, így jártál, a te hibád, ők megmondták. Nincs minden háromszor körbekerítve és körbetáblázva, mint általában otthon. Úgy vélik elég értelmes vagy és elsőre is felfogtad, amit mondtak. De ez nem mindig jön be. Sajnos sok turista tűnik el a téli hófúvások közepette, mert majd ők mennek kocsival a végtelenbe és megmutatják.

Itt nem olyan a közlekedés, mint otthon. Nincs fél óránként egy falu vagy benzinkút. Nincsenek vasútállomások, menetrend szerinti busz is csak ritkán közlekedik. Mindenkinek kocsija van, vagy transzfereznek. Ez itt a nagy business. Ajtótól- ajtóig viszik a vendégeket és nagyon nincs is más lehetőséged, ha be akarod járni a sziget nevezetesebb helyeit. Egy kisebb vagyont kell fizetned, hogy kirándulni vigyenek, vagy kocsit bérelsz. (Őrült módon, bátran és jól vezetnek a helyiek, nem hiába téli körülmények.)

Amit ki ne hagyj, ha Izlandra jössz: :D

- Golden Circle túra

- Kék lagúna fürdőzés

- Északi- fény vadászat (csak szeptembertől- áprilisig)

- Gleccsermászás

- Izlandi lovagolás

- Fürdés a hegyek között a semmi közepén egy természetes meleg vizes forrásban

- Bálnanézés (opcionálisan ajánlott :D)

- Jégbarlang (csak novembertől-márciusig)

5. A tavasz, a paripa és az Aurora találkozása

Bár Valentin nap már rég elmúlt, most érkezett el az ideje, hogy összekapcsoljam a közelmúlt eseményeivel. Így mai történetem tartalmaz híreket a kevésbé romantikus, de annál kalandosabb kirándulásainkról, a helyi állatállományról és nem utolsó sorban a csudiszép Aurora Borealisról is.

Február közepi kirándulásunknak -a naphoz semmilyen mértékben nem illő- Trónok harca témát választottuk. Mert miért kellene csöpögős filmnézéssel tölteni mindig 14-t? 

Pechünkre akkor kifogtunk egy durván viharos napot. Mennyire baljósló így kezdeni az utazást „Üdvözlünk mindenkit a kiránduláson. Lehet, hogy hamarosan vissza kell fordulnunk, elég nagy vihart mondtak mára, de senki ne aggódjon”. No para. Azt is túléltük. Csak háromszor áztunk bőrig a 6 órás kirándulás alatt, de annyira, hogy a vízálló, hóálló, hőtartó csizmámban is patakként csordogált a víz, és még a pulcsim is vizes volt a kabát alatt. De mi kitartóan küzdöttünk a sok km/h-s szél és havas eső ellen, ügyesen lavírozva a tükörjégtáblákon. Az állomások közötti zokniszárogatás sem vette el a kedvünk és csak egy ember törte el a lábát. Szerencsére, vagy sajnos. Ez bizony benne van a pakliban, biztosítás nélkül ne indulj ide!

Bejártunk jó néhány helyszínt, amik a sztori nélkül is megérnek egy utazást, hát még amikor körbenézel és látod a film jelenetét magad előtt.
Kannibálvacsora a Thingvellir Nemzeti Parknál, Bloody gate, Beyond the wall, felgyújtott falucska, mind útba estek. A sorozat rajongóinak ez bizonyára sokat mond, a többiek szemszögéből meg.. sok szép táj. :) Nem, a barlangnál nem voltunk, ahol John Snow és barátnője behatóbban megismerkednek egymással. :P  
Egyébként sajnos nem sokra emlékszem mindebből a szakadó eső miatt, és a képeken is inkább nagy vízcseppek és sok haj emlékeztet a helyszínekre.  

Találó nap a szabadtéri kirándulásra. Legalább emlékezetes marad! 

Game of Thrones jelenet a Thingvellir Nemzeti Parkban (Forrás: Google)

Áá, nem csúszós

Hóban, szélben, esőben, nagykabátban is szeretünk mindenkit! <3

A felégetett faluból

A nap végén egy „horse theater”-ben voltunk, amit egyszerűen lószínházra tudok lefordítani, de így elég gagyin hangzik. Akkor találkoztam először izlandi lovakkal. Akolban álldogáló nyerítő pacikat vártam, ehelyett betereltek minket a pódium közepére és lekapcsolták az összes villanyt. Álltunk a vak sötétben a fedett, homokos placc közepén dübörgő zenével körülvéve, és csak azt észleltük, hogy sok valami fut körülöttünk, közvetlenül mellettünk. Mint egy székfoglalót játszó éhes kannibál csorda. Kirázott a hideg. Körbevettek, megesznek, vége! Nem tudtuk mi történik. A hatásos bevezető után némi fényt is kaptunk és kiderült, egy puliféle fekete golyó hajtotta be a lovakat. A zene enyhült az állatok szelidültek, mígnem kezes bárányként lépdeltek hozzánk simogatásért kuncsorogva. Szelídek voltak és önállóak. Választottak szimpi embereket maguknak és odamentek spanolni. Bámulatos volt. Szuperhatásosra sikerült a műsor, gondolom ismét. Nincs kétség, profi színészek, mindennapos meló. Engem lenyűgöztek. Csokrot az öltözőbe! :D

Horse theater

Nem, nem szeretem a lovakat. Nincs velük bajom, de nem is voltam oda értük soha. Gyerekként sem szoktam a búcsúban pónigolni.

„Tudod, az izlandi lovak másak, különlegesek. Egyéniségük és rendkívüli érzékük van a rajtuk ülőhöz. Türelmesek, nyugodtak, s bár akaratosak, tudják hogyan kezeljék a lovaglót, érzik, ha kezdő vagy. Barátságosak, szelídek, jól neveltek, megbízhatóak. Ha még sosem lovagoltál, kezdd egy izlandi lovon, ők alacsonyabbak és kényelmesebb a nyereg is.” (Oh feleségül ne vegyelek?)

Olyan sokszor hallottam ezeket a sorokat, hogy végül is rávettem magam, vagy a finn lányok engem. 
Menjünk lovagolni! Egyszer élünk nem?

Lám, Izlandig kellett eljönnöm, hogy kipróbáljam a lovaglást.

Régóta nem volt olyan gyönyörű időnk, mint március 17-én. A viharokkal tarkított hetek után végre beköszöntött a tavasz? Tegnapelőtt még hittem, mivel tiszta ég és napsütés aranyozta be a napunk, de mára már tudom, csak egy szellemes tréfája volt a helyi ’időjárásfelelősnek’. Teljesen véletlenül csodaszép napot választottunk életem első pacigolására.

Beneveztünk egy 3, hangsúlyozom, (0 órás tapasztalattal rögtön) 3 órás hegyes-völgyes túrára. Persze a lányok könnyen választották a sokadnehészségű kirándulást a többéves lovaglós múltukkal. Na de én? És hogy az élet ne legyen egyszerű, még az útitársam is nagy falatnak bizonyult.

Már a paciválasztásnál éreztem, az enyém különleges. Nem azért mert én választottam, nem azért mert ő választott engem (pedig szerintem így lett volna fair), és nem azért mert a sors őt rendelte nekem. Nem. Szimplán rossz napja volt és szívesebben maradt volna otthon a többiekkel. Ezt már a legelső lépéstől tudtomra adta. Kezdőként kifogtam a legmakacsabb útitársat. Megállt, ha menni kellett, a többieket megelőzve minden ok nélkül vágtatott a hegyről lefelé, vagy éppen megfordult és elindult hazafelé, ha úgy tartotta kedve. Az összes többi pacira biztos igaz a mértékletesség és türelem, sőt biztos rá is, csak nem ma.

Az én táltos női paripám a többiektől mérföldekre lemaradva unottan rugdalta a köveket, ballagott s közben szemlélte a közeli hegyeket. Elég flegma volt. Néha hátranézett hozzám megvagyok e még, de különösebben nem érdekelte, ha kisebb oldalbabökésekkel erősebb tempóra próbáltam bírni.

Egészen filmbe illő jeleneteket játszottunk le ketten, amikor a „légyszi haladjunk picit, nem kell gyorsan, csak még lássam a többiek merre mennek” „igen, jó csapat leszünk” és „bocs, hogy miattam kell ma dolgoznod” mellett a legkülönfélébb dalocskákkal próbáltam haladásra bírni. Volt „Aki nem lép egyszerre” is, de hiába. Valahogy nem passzoltunk.

Ennek ellenére szerintem jól bírtuk mindketten. Legalább kalandos volt az utunk. Átkeltünk egy térdig érő patakon, mindenféle semmibe vezető utakon, füves dombokon, sáros kavicsos lejtőkön, és havas keskeny kanyonokon. Fantasztikus időt fogtunk ki, elláttunk a messzi vulkánokig, csobogó vízesésekig, patakok mindenütt. Csodálatos volt!

Hazaúton az egyik hegyről lefelé egyszer csak eszeveszett vágtába kezdett, mint amikor a kisgyerek meglátja a gőzölgő meggyes pitét tartó nagymamát a távolban. Pedig csak rájött, mindjárt hazaérünk. Szinte repültem utána. Adrenalin! Halálra rémisztett, mégis tetszett! :D Majdnem bevitt a karámba is. Már nyitotta volna magának a kaput, úgy kellett rászólni "héé, valaki van ám még a hátadon szívem". Túléltem! Határozottan kalandos program volt, de megérte! Erősebb lettem,tetszett nagyon, és bántam volna, ha kihagyom, csak mert féltem picit.  

Tanulság: Ne félj megtenni az első lépést, mert bámulatos dolgokról maradhatsz le. A második meg úgy is jön magától. ;)

Napi Izland: Az izlandi lovak azért különlegesek, mert ezek még a vikingek által 1000 éve a szigetre hozott lovaknak a fajtiszta leszármazottjai. A terület izoláltságát azóta is szigorúan őrzik. Nagyon félnek az állatvésztől, így tilos kutya és macska kivételével bármiféle állatot szállítani az országba. Nagy dilemmájuk a lóversenyek is, hiszen ha egy lovat versenyre visznek, haza már nem hozhatják.Épp ennek tudható be, hogy például a Trónok harca című sorozat bizonyos jeleneteiben is észrevehetően más lovakat használnak. A gyönyörű, dinamikusan változató táj, kis távolságok, és az adókedvezmények miatt Izland közkedvelt színhelye a hollywood-i filmeknek, de az állatbehozatal alól ők sem kivételek. Így az itt forgatott jelenetekben helyi, hosszabb szőrű, alacsonyabb, zömökebb lovak tűnnek fel. Egyébként színváltósak. Sok ló télen gesztenyebarna, nyáron pedig szürkére vált. :)

Ezt a képet megmutattam otthon is, és húgom konkrétan kiröhögött: „jéé, milyen pónin ültél már”.. de én akkor is büszke vagyok a teljesítményünkre! :D Egy pici pónival is elégedett lettem volna, hát még az én paripámmal! :)

A patak áztatta, színváltó, makrancos hölgy nyergében

Aurora Borealis
A szép idő olyan szépre sikeredett, hogy még este is folytatódott és sor került életem első valódi Északi-fény nézésére is. Sajnos az amatőr telefonos képeim nem adják át az érzést, de a más alkotóktól kölcsönvett felvételek talán igen.
Az elmúlt 20 évben (állítólag) nem mértek ilyen erős, 9/9-es erősségű Aurora aktivitást, ami azt jelenti, hogy Közép- Európa területein, így Dániában, Németországban, Lengyelországban, sőt még Magyarországon is sikerült egy-két kép erejéig elcsípni a jelenséget.
Általában csak a sarkköri vidékeken, így Grönlandon, Izlandon, Lappföldön, és néha Svédország, Finnország középső részein lehet látni. Erőssége nagyban függ az időjárási körülményektől, felhősség, szélerősség, így bár az idelátogató turisták 210%-a ki van éhezve a fényre, nem sokaknak adatik meg a lehetőség, hogy lássák. Leggyakrabban egyébként zölden, ritkábban vörösen és kéken is játszik.
Egyszer már láttam halvány árnyékát a sötét égbolton, pedig csak papucsban álltam ki az ajtó elé. :P De most valami gyönyörű volt! Beterítette az egész eget és zölden táncolt a csillagok között. Csak álltam a csípős 0 fokban és nem akartam elhinni, hogy az alatt a fény alatt állok, amit január elején még a húgom nyolcadikos földrajzkönyvében nézegettem. 

Napi szám: Enjoy the ride

Aurora előrejelzés március 17-re

Saját telefonos próbálkozások

Izland: Forrás: Malín Brand

Finnország: Forrás

Dobogókőn is látták a fényt

Hakon Broder Lund képe (Fb): I <3 ESN Iceland

4. Ez nem csak süti, családon belüli erőszak kérem

Úgy érzem, ideje a táj mellett végre az emberekről is szót ejtenem. Sokan már megkérdőjeleztétek az izlandiak és a helyi társasági élet létezését. Mindenkit megnyugtatnék, emberek vannak, bulik vannak, nem unatkozunk at all! :D

Fantasztikus nemzetközi környezetben dolgozni, körülvéve lenni -szép magyarosan- sok sok dóttir-ral és son-nal. 1 év dániai tanulás után nem is találhattam volna szuperebb célországot. Még északibb, még vikingebb, még hidegebb, kicsit multikulti és nagyon ESN! :) Jelenleg egy hotelben töltöm gyakornokos mindennapjaim, ahol dolgozik izlandi, spanyol, libanoni, magyar és több lengyel is. Itt is igaz a "Lengyel- magyar két jó barát, együtt harcol s issza borát" sokszor emlegetett versike. Valahogy mi mindig jól kijövünk egymással. :) Nagy családként éldegélünk, dolgozgatunk, megy a csipkelődés, viccelődés, és mindig történik valami (főleg, ha a vendégekről van szó). 

Sikerült már a helyi ESN-es csapatba is beintegrálódnom, így program is akad rendesen. Egy szösszenetnyi ismertetőt azért megejtenék a félreértések elkerülése végett.

ESN

Az ESN, teljes szép nevén Erasmus Student Network egy nemzetközi diákhálózat, aminek több tízezer aktív tagja 37 európai ország több száz egyetemén segíti a külföldről érkező diákok integrálódását. Programokat szerveznek nekik, hogy megismerjék egymást, a helyi szokásokat, hagyományokat, vidékeket, ételeket, hogy cserefélévük után felejthetetlen élményekkel telve térjenek haza. Ilyen Magyarországon is működik ám, és lehet hozzá csatlakozni! ;) 

Volt itt Orientációs nap, Kocsmatúra, Karnevál, Sütizős nap, Sítúra, Nemzetközi vacsora, emellett rendszeresen vannak sportolási lehetőségek, izlandi nyelvtanulós órák, quiz-ek és a nagy népszerűségnek örvendő kötőszakkör! :D Bár mindegyiken sajnos nem tudok részt venni- mert néha ugye dolgozni is kell-, igyekszem.

Természetesen az izlandiaknak is vannak ünnepeik így húsvét előtt/felé, az egyik ilyen pedig a "Bolludagur" ("Bun Day" avagy "Zsemleszerű süti nap").

Mindig nagyböjt előtti hétfőn ünneplik a Bun Day-t, ami a keresztény szokásokhoz kötődik, maga a sütizés pedig skandináv eredetű. Az izlandiak ezt továbbfejlesztve Hamvazószerdán karnevált is tartanak, ami az "Öskudagur" névre hallgat és a Farsang + Halloween kombinációjaként nyilvánul meg. A gyerekek beöltöznek és az üzleteket járva dalaikkal cukorkákat gyűjtenek. 

Nálunk Farsang van fánkkal, náluk meg Karnevál bollával. :)

Én az ESN szervezésében ismerkedhettem meg magával a finomsággal. Körülbelül 100 db ilyen sütikét csináltunk és árultuk a kultúrára és édességre éhes külföldi ifjúságnak. Érdemes megkóstolni, erősen a képviselőfánkra hajaz, csak még finomabb! Yammm. :) A levelestészta alapú zsemlét áfonyadzsemmel megkentük, habbal megtöltöttük, a tetejét pedig olvasztott csokiba mártottuk. Isteni volt! :D 

A hűdelelkes nagyoncsapat dekoráló részlege

A hihetetlenül fontos szerepet betöltő zászlótűző tesztelők

Incsi- fincsi remekmű

Az ESN itt is nemzetközi. ESN Iceland represented by Germany, USA, Sweden

Reykja Viktor, az ESN Izland kabalája árulta a sütiket

Szokás is kötődik ehhez a naphoz, amit a "domestic violence" kifejezéssel tudnék legkönnyebben jellemezni. Családon belüli erőszak kérem!

Nem kell megijedni, komolyabban senki nem sérül meg. :D 

Hétfő reggel a gyerekek "Bolla, bolla, bolla"-t kiabálva keltik a gyanútlanul alvó szülőket, miközben egy bottal ütögetik őket. Annyi sütit kell kapniuk, ahányszor sikeresen eltalálják a szüleiket. Ilyenkor az összes bolt tele van ezekkel a habos, csokis sütikkel, de sokan házilag készítik őket. A gyerekek is rákészülnek ám az eseményre. Órákat töltenek a fenekelő botjuk díszítgetésével az iskolában, oviban, kb mint amikor nálunk álarcot csinálnak.

Durva egy szokás, bár végiggondolva a magyar húsvéti hidegvizes nyakonöntés sem sokkal barátságosabb, sőt Erdélyben szokás elfenekelni a lányokat, ha jól tudom.

Csudiszép fenekelőbot

Karnevál! 

Szerdán a gyerekek beöltöznek és cukorkáért énekelnek ugye..

Az Erasmusosok meg beöltöznek és a jól megérdemelt 1800 forintos sörük mellett lelkesen tapsolnak a kosztümverseny nyerteseinek. Volt itt minden: Marie- Antoinette, Péter Pán, kalózok, favágók és felismerhetetlen figurák is, ahogy lenni szokott. Az előzetes felmérések gyenge visszajelzései ellenére rendkívül népszerű programnak bizonyult a karneválozás, így alig fértünk el a lefoglalt icipici bárban. Bár senki nem panaszkodott, hogy túl sokan lennének az aurájában, voltak azért! Erősen családias közelségűre sikerült a program. :D Inkább csak beszélgetéssel telt az este, mivel az izlandiak hétköznap nem buliznak és legkésőbb éjjel 1kor az összes hely bezár (sajnos), így is teljes volt a siker. Mindenkitől csupa csupa pozitív visszajelzést és sok mosolyt kaptunk! :D

Egyébként a Kofinn nevű helyen voltunk, ami nem kicsit az angol coffin-ra emlékeztet, ami koporsót jelent.. és tényleg pici a hely, de biztos valami mást jelent izlandiul. Erre eddig nem derült fény.

Ha érdekesnek találod a blogom, kövesd a híreket! ;)

Új posztok minden héten.

3. Istvánfia Péter, avagy hogyan ne randizzunk a rokonunkkal

Vannak itt furcsaságok bőven, és az egyik legviccesebb éppen az alacsony népességre vezethető vissza.

Először is, nem mehetek el szó nélkül Kata random felfedezése mellett! ;)

A hír igaz! :D

Olyan kevesen laknak az országban, hogy a félreértések és nemkívánatos következmények elkerülése céljából kifejlesztettek egy telefonos alkalmazást, ami a 2 telefont egymáshoz közelítve jelzi a túl közeli rokonságot. Hah! :D

Emellett a 2 név bepötyögését követően a facebook megmondja nekünk hány százalékban rokonok az illetők. Őszintén, hatalmasat röhögtem, amikor először találkoztam élőben ezzel az applikációval! :D Persze számukra ez nem vicces és tök komolyan magyarázzák, hogy igen a 4. szintig még rokonok vagyunk, de 5. szint után már szabad a pálya. :D Igazából elég nehezen tudom elképzelni azt a vérkomoly ismerkedést, ami telefonokkal a kezekben egy buliban kezdődik és a „szia, hogy hívnak?” után kénytelenek szomorú búcsút venni egymástól a fiatalok, mert kiderül, unokatestvérek. De valószínűleg tényleg valahogy így működik. Szegények..

Gyakori női nevek (Forrás: Google)

Istvánfia Péter

Eközben felmerül a kérdés, hogyan lehetnek olyan "bénák", hogy nem tudják név alapján beazonosítani a rokonaikat. Nos, ennek is megvan a maga magyarázata:

A speckó izlandi névadás. Fenomenális! :D

Elég egyszerű rájönni a logikájára az első néhány bemutatkozást alatt. Megmosolyogtat, de igazából egészen szimpatikus szokás.

Hogyan működik? Csak keresztnevet és -vezetéknév helyett- apai nevet használnak. Utóbbi 2 részből áll: az apa keresztnevéből és egy utótagból, amiből kiderül, hogy az illető fiú vagy lány, pl. Pétur Sigurjónson tükörfordításban Sigurjónfia Péterként jelenne meg nálunk. Ha egy 4 fős családban van 1 fiú és 1 lány gyerek is, akkor mindenkinek teljesen más a neve.

Tádám, egy Bettikreálta család így nézne ki:

- pabbi az apa: Sándorfia István

- mamma az anya: Ferenclánya Sára

- gyerek1: Istvánfia Béla

- gyerek2: Istvánlánya Judit

Inkább nem is képzelném el, hogy egy- egy gyakoribb keresztnév miatt hány ugyanolyan nevű ember él az országban, ami miatt miatt kvázi lehetetlen megmondani ki kinek nem rokona. Még jó, hogy a telefonkönyvek korszaka már lejáróban van, bár biztos sokat szenvedtek vele a korábbiakban.

Nem irigylem a családfakutatóikat!

Honfoglaló őseinkre emlékeztet ez a hagyomány, ami a finneknél is megvolt még 100-200 éve, és könnyen lehet, hogy van még nemzet, aki ma is használja. A bonyodalmak ellenére én szimpatikus szokásnak tartom. :)

Gyakori férfi nevek (Forrás: Google)

Szimpi a névadás, csak úgy, mint a nyelv és a hangzása is.

Vannak kifejezetten cukiiii szavaik (lásd pabbi :D), sőt meglepő módon a magyarral közös betűik is. Betűk, amikkel külföldön még nem nagyon találkoztam, ilyen az "ó, ú, ö". Emiatt egészen könnyen lehet használni az izlandi billentyűzetet.

Az első izlandi szavam történetét azért elmesélném.

Épp, hogy landoltunk a keflaviki repülőtéren, és próbáltam levakarni a már már félelmetesnek ható "wow megérkeztem" vigyort az arcomról, amikor megláttam a táblát:

Áááh igen, jobbra megy az út, na de mi? Nem nagyon tudtam hová tenni hirtelen. Út, út, dehát Izlandon vagyunk. o.O Majd leesett, haha persze. Szóval egy izlandi szót már tudok is. Az "út" a kijárat. Igazából a parkoló kijáratánál váltam csak 100%-ban biztossá, addig kicsit szkeptikus voltam a távoli ismerős kifejezéssel kapcsolatban.

Ilyen messze, 3000km-re és mégis milyen ismerősnek érzem. :)

Nami? Kávé, tea, kex és minden ami kell :D

Találtam több közös szót is, mint a "mappa" és a "wc pappír". Nekik is egyedi szavuk van a számítógépre, tévére, stb, hogy még véletlenül se legyen ambulance a mentőautó, mint mindenhol máshol. Ebben is rokonlelkekre találtam bennük. :)

- Az "apótek" az eddigi legaranyosabb szó amit a gyógyszertárra hallottam,

- a "skitur" nem sítúrát, hanem kakit jelent,

- a sjúkrabill a mentőautó,

- a kedvencem mégis a pitúsósa, ami nem meglepő módon pitaszószt jelent (és finom). :D

- oh és el ne felejtsem

Ugye mindenki emlékszik még a kiejthetetlen nevű vulkánra? (Forrás: Google)

Imádom! :D (Forrás)

Számomra szimpatikusabb nyelvnek tűnik, mint a dán, persze tanulás nélkül nem ítélkeznék.

Azt gondolnád, ha néhány kifejezést meg akarsz tanulni, vagy le szeretnél valamit fordítani, segítségedre van jó öreg barátunk, a Google fordító. Csalódottan tapasztaltam, sajnos nem (antireklám is reklám). Ugyan van izlandi-angol opció a fordítóban, sajnos nem sokra lehet használni. Kezdetben még próbálkoztam, de mára feladtam, és inkább a körülöttem lévők tudására hagyatkozom.

Végezetül pedig egy kis izlandi csemege vasárnapra :)

https://www.youtube.com/watch?v=hnAwPeqrdAk 

Bless bless

Helyi idő: szeles, napsütéses márciusi vasárnap 0 fok körüli hőmérséklettel :)
Egyéb megjegyzés: Itt nincs is hóvirág. :(