Kalandok a Tűz és Jég országában

2015. május 18., hétfő

12. Az izlandi konyha ala Bárány

Letelt az idő, hazaértem. Most már csak itthonról tudom megosztani a még bennem maradt és kitörni vágyó élményeket. Bizony, akad még pár! ;D

Oly sokszor kaptam a kérdést "Na és mit ettél olyan messze?", hogy indokoltnak érzek egy bejegyzést a jellegzetes helyi ételekről is. Szinte mindent több ezer kilométerről importálnak az izlandiak, hiszen a köves, fátlan szigeten semmi nem él meg a mohán, füvön és bárányon kívül. Vannak üvegházaik, ahol még banántermesztéssel is foglalkoznak, de az a mennyiség amit elő tudnak állítani édes kevés a sziget lakosainak ellátásához. Nincsenek kis kertek, se szabadtéri paradicsompalánták, se almafák, csak a fű. Egyrészt a köves talaj nem alkalmas növénytermesztéshez, másrészt ha mégis sikerül fát ültetni, a szél még azelőtt kidönti, hogy megöntöznéd. Harmadrészt pedig az évi 3-4 napsütéses 10 fokos hónap sem nyújtja a legideálisabb körülményeket.
Így marad a helyi hal és bárány. Na de milyük van még? :)

Levegő:
Bármily hihetetlen is, legjobban az izlandi levegő és a csapvíz hiányzik.
Bizony szívesen leugranék a boltba levegőt venni! :D
A világ legtisztább vizét ittam minden nap. Először furcsa záptojás szagú, büdi, de ha hozzászoksz, érzed az ízét, az ásványi anyagokat benne. Egyenesen a talajból tör elő, nem tisztítják, nem vegyszerezik, teljesen természetes, egészséges. Most klóros társára váltva bizony hiányzik. Itthon igaz, a víz színtelen és szagtalan; de Izlandon nem.
(Gondolnád, "ki az a hülye, aki ezt megveszi?".. hát például én. Na nem majd ott hagyom a polcon a jó kis hegyi levegőt! :D Izlandnak 5-ös marketingből! Rendkívül turista központúak, de megy is az idegenforgalmi business nekik.)


Bárány:
Az izlandi konyha büszkesége
Báránysült, bárány hotdog, bárányleves, bárányos makaróni, báránycsíkok lecsósan, bárány pacalosan, bárány burito.. nem bírok több bárányt enni. 
Maximum még csirkét tudsz venni, de a legolcsóbb és leggyakoribb alapanyag a bárány. Juhéé!
Finomak az izlandi ételek, csak maga a bárány nem ízlik.. viszont akinek bejön az alap, az biztosan szeretni fogja akárhogyan is készítik azt el. Aki kóstolta már tudja, elég karakteres íze és illata van. 

Híres bárány hotdog:
A belvárosi buszmegálló közelében találod az "üvegtigris"-szerű büfékocsit. Már vagy 100 éve működik, mindig kígyózik előtte a sor, és mivel 0-24 nyitva van, nem csak az olcsó finomságokat kereső turisták, de a  buliból hazatartók kedvelt állomása is. Természetesen bárányból készül.




Bálna steak:
A bálna emlős, nem hal. Miután megkóstoltam, ezt nem felejtem. A húsa vörös, mint a szarvasé. 
Igazából finom, nincs kifejezetten különleges íze, vagy állaga, száraz, nem zsíros. A fűszerek és a vörösboros szósz adja az ízét.



Rothasztott cápahús Brennivínnel:
Ez a kifejezés két érdekességet is takar.
A hákarl grönlandi cápahús, amit hónapokig erjesztenek, homokban állni hagynak, majd tálalják. Annyira büdös, hogy csak arra a pici pillanatra nyitják ki az üveget, amíg kiveszed a falatkát.
Ha nem bírod a cápahúst, cápatablettát is ehetsz helyette. Ne kérdezd, én sem értem az okát. Egyszer egy buliban elkezdték magyarázni, hogy napi 3 cápatablettától 1 hét alatt cápa leszel, de úgy érzem, nem ez a magyarázat.. xD
Brennivín: Köménymaggal ízesített vodkaféle, amit a helyiek fekete halálnak hívnak, mert borzasztó íze van! Ritka az olyan izlandi, aki szereti. Átlátszó, 36 fok körüli ital, köményes ízzel. Skál!
Állítólag a kettő együtt finom. Nem próbáltam, még! :D




Szárított hal chips:
Mit szólnál, ha az esti haveros csocsózáshoz chips vagy sós mogyi helyett csak ezt a zacskó szárított halacskát tudnád megvenni a jól megérdemelt söröd mellé? Izlandon bizony ez a helyzet. Lehetsz te akármelyik pub, kocsma vagy disco vendége, nincs ropi meg chipsecske. Íme az egészséges életmód egy igen szembetűnő megnyilvánulása. 
Bár pár perc rágás után egész normális halas ízt ad a fakéregszerű falat, nem lett a kedvencem.



Lunda:
Puffin-t is esznek, ami egy magyar nyelvű útikönyv szerint nem is puffin, hanem lunda. Nekem mindegy, de szerintem a puffin jobban illik a pici fekete-fehér tollú, piros csőrű és lábú duci madárkához. 
Hajós puffin kirándulásra is lehet menni május és szeptember között, amikor a közeli szigeteken költenek a madárkák.
Bud Spencer is eszembe jutott róluk, bár nem hiszem, hogy sok köze lenne ezeknek az állatoknak a filmben emlegetett puffin lekvárhoz. :D
"Csak a puffin ad neked erőt és mindent lebíró akaratot"




Lazac:
Tengerparti országhoz méltón sok halat esznek. Bizony lehet is, ha van miből válogatni. Milliónyi halban gazdag tó, patak és folyó tarkítja az országot, nem is beszélve Reykjavíkról, a világ egyetlen fővárosáról, amit lazacban dús folyó szel át. Lazacot füstölve kenyérrel vagy szendvicsként esznek sokszor.




Fish & Chips:
Reggel fogott friss, szálka nélküli hal és krumpli. Sok helyen lehet kapni, és fincsi.



Skyr:
Ez itt a híres helyi joghurt, amire nagyon büszkék. Natúr változata a kefíréhez hasonló, az ízesítettek pedig a nálunk is kapható joghurtokhoz. Tényleg finom, de ha elém raknának 2 pohár csomagolás nélküli joghurtot nagy eséllyel nem mondanám meg melyik a skyr.
skyr reklám viszont szép pillanatokat és betekintést mutat a századvégi életbe. ;)



Lakrids: 
Borzasztó sós-édes ízű, fekete színű, autógumira emlékeztető édesgyökér alapú északi finomság, ami rettenetes sok változatban megtalálható a boltok polcain. Eszik cukorként, csokiként, hússal, szószként, fagyiban, péksütiben (croissant-ban fekete darabka nem csoki!) és isszák is.
Szeretik a dánok, finnek, svédek, izlandiak, és feltételezem a norvégok is.
(A magyarok körében olyan közkedvnek örvend, hogy tavaly nyáron  a reptéren vásárolt 0,75 liternyi nedűt 2 hónapig kínálgattam minden hozzánk tévedőnek, járt az üveg 5 különböző városban és legalább 40-en megkóstolták, de még mindig van belőle.)

Húsvéti csokitojás:
Sok kicsi csoki helyett óriás tojásokat kapnak a gyerekek, telerakva lakrids cukorkákkal. Nyami! -.-



Szesz:
Egy újabb izlandi alkohol. Sós, fa ízű barnás folyadék aminek zamatát az a bot adja, amit az üvegbe rejtenek. A kijelentés "Nem mindig finom a drága" most is igaz. Nagyszerűen el leszek nélküle. :D

Sör:
Na és persze a sör le nem maradhat a listáról. 
Gull, a világ legjobb standard láger sörének választották 2011-ben. Taste the saga!
Ezen kívül még a tavaszias ízű Bríót ajánlanám, de lényegében mindegyik sörük finom, köszönhetően a tiszta víznek. Minőségi hozzávalók és egy jó recept a titka.
Víkinget és dán Carlsbergt, Tuborgot kínálnak még a legtöbb helyen. 

Bulialapozó sörgyárlátogatás az Ölgerdin-nél, ahol a hangsúly nem a gyáron, hanem az iváson van. Erre már az elején felhívják a figyelmed. Skál!

Bon appetit! :D

2015. április 27., hétfő

11. Meghódítottuk a déli partot

Road trip on the South Coast 

A sziget déli partja kifejezetten kellemes hely. Az első pár legkedveltebb kirándulási útvonal között van, melegebb ala télen is járható, sok a látnivaló, vízesés és tanya, legnépesebb városa pedig a 300-400 főt számláló Vík, ami mai túránk végállomásául szolgált.

Persze szép és jó a szervezett buszos kirándulás, sok a hasznos információ, de a szűk időkeret miatt nagyon sokszor hiányzik még az a plusz pár perc, amit a vízesés melletti barna kavics mohás oldalának megismerésével szeretnél eltölteni. Emellett sokkal izgalmasabb (és olcsóbb) egy bérelt autóval, barátokkal felfedezni a vidéket, így ennek történetét mesélem most el.

1. lépés: Találj útitársakat
2. Csekkold az időjárás előrejelzést és útviszonyokat  
3. Tervezd meg az utat (mégsem lehet minden kis vízesésnél elidőzni..)
4. Bérelj kocsit (köss biztosítást rá!)
5. Legyen nálad térkép, szendvics, víz, takaró, bikini és váltóruha

Tipp: Ne felejts el meleg vizes fürdőt venni egy hegyi forrásban ;) 
A meleg vizes források térképe segít, hogy könnyebben rábukkanj a rejtett kis zugokra.

Start!
Meglepő módon az 1-es útra hajtva indult a napunk. Miután átstresszeltük az első fél órát a durva hóátfúvások miatt, először egy forrásos hegyoldalnál álltunk meg.






Majd két "no name" vízesés következett. 
Persze nekünk is rejtett víztócsákkal tarkított fél méteres szalmamezőn kellett átgázolni.. Rossz ötlet volt. Ezt a cipőbe szivárgó víz érzése viszonylag hamar jelezte, de az izgalom hajtott. Ilyen apróság nem állja utunk. Odafutottunk és csak álltunk a lökdöső szélben. Bámultunk a vízre és vörösödő ujjaink között kattogtak a képek.





Seljalandsfoss vízesés

Az első nagyobb vízesés, amit már az útról látni, emiatt itt mindenki megáll. :D Négy vízesés van egymás mellett: egy nagy, 2 kicsi, a negyedik pedig egy barlangban van elrejtve kb 15 percnyi sétára. 
Többször volt szerencsém a találkozáshoz, de zöld környezetben még csak prospektusban láttam. :/ Egyébként körbe lehet sétálni a 60 méterről zuhogó vízesést, amit ajánlok a vállalkozó szelleműek figyelmébe. ;) Nekem még sajnos nem sikerült az attrakció..
- Egyszer túl jeges volt az út.
- Másodszor megpróbáltuk, de a 70km/h-s szél miatt vízszintesen szálló zuhatag röpke 3 lépcsőfoknyi idő alatt a szó szoros értelmében bőrig áztatott minket. Változó intenzitással terítette be a víz a lépcsőt és azt mondanám "Nem kaptuk el a pillanatot". Mindenkinek megvannak az élménymedencék nagynyomású nyakmasszírozó vízsugarai? Valami olyasmit kell elképzelni. Mert a vízesés csak messziről fátyolos..
#f*ckYOLO 
0 fokban, 70-es szélben, kerti csap alatt fürdőzni mégsem annyira "egyszer élünk yeah" érzés, mint azt mi gondoltuk. :D Utólag azért vicces, jó sztori lett belőle.
- Harmadszor már meg sem próbáltam, lenyűgözött a vizet ölelő szivárvány. Egyébként meg várom a szélcsendet.


Seljalandsfoss februárban
Seljalandsfoss áprilisban
A barlangba rejtett 4. vízesés :O
Seljavallalaug

Pancsi time! :D
Miután kellően eláztunk, ugyan kevesebb lelkesedéssel, de Izland legrégebbi medencéjét célba véve folytattuk az utat.
A termálfürdők vízére emlékeztető meleg, enyhén záptojás szagú útszéli patakokban fürödni érdemes!
15 perc a kocsiban, majd 20 perc séta a víztől tocsogó ruhában, csizmában, télikabátban, immár zokni nélkül (mert már úgy sem melegít). A hegyek között bújik ez a hely. A medence egy fala természetes, a másik három pedig mesterséges betonfal. 1923 óta rengeteg izlandi gyerek tanult meg ebben a vízben úszni. Elég kalandos megközelíteni, jó pár patakon is át kellett kelnünk. Egyszer már eláztunk, így nem sokat zavart, hogy a hidacskát is 4-5cm magasan átmossa a víz. 
Egyre jobban fújt a szél és a vizes ruhában tényleg öngyilkosságnak tűnt hegyet mászni. Bikinire vetkőzni szeles 2°C-ban meg még annyira sem kellemes. Végig a gőzölgő forrás gondolata éltetett. Végre odaértünk, sikítva beleugrottunk a zöld vízbe és... 
langyos volt. Azt a csalódást leírni nem tudom. Fájt.
Ha azt mondom "melegebbre számítottunk", finoman fogalmaztam. Bekészítettünk pár sört meg szendvicset, hogy a forró vízben relaxálva azokat majd széles mosollyal elfogyasztjuk.
Ehelyett negyed órát kényszerúszkáltunk, majd "felfrissülve" visszabaktattunk a kocsihoz.

Igazából lehetett volna rosszabb is, ha mondjuk még egy hóvihar is beköszön közben. #Epicbath
Sztorik, amik egy életre szólnak. ;)
Akármilyen merész ötletnek tűnik, tudod, erősebbé tesz, egy alkalmad van, és ha most nem teszed meg, akkor soha. Akkor meg, miért ne? Nehogy már kimaradjon! :D

Csak képzeld el nyáron milyen zöld lehet! :O
Szikla 1
Emlékezetből próbáltunk a bazaltsziklákhoz eljutni, de többször is benéztük a jobbra kanyart. Szerencsére mindannyiszor fantasztikus helyeken lyukadtunk ki. :D
Ez a szirt az, amit meg kell nézned, ha bérelt kocsival érkezel. Egyik szervezett kiránduláson sem visznek ide fel, nem véletlenül. Nagyon meredek, keskeny az út, magasan van, és veszélyesen fúj a szél. Négyen ültünk a kicsi kocsiban, de úgy rázta azt  az ajtótépő szél, mintha tüntetésen 10-en ugrálnának rajta. Ha körbenézel a világítótoronytól, ezt látod.





Szikla 2
"Na most már tényleg itt kell jobbra kanyarodni". Vagy nem. De már legalább látni a sziklákat. :)




Reynisfjara

Csak ideértünk! ;)
Híres bazaltszikláiról és fekete homokos partjáról. Fekete vulkáni hamu borít mindent, a bazaltsziklák lépcsős fala pedig valami egészen különleges kilátást nyújt a mászó kedvű turistáknak. Szuvenírboltban több ezer forintos áron vesztegetik ezt hamut (ami itt olyan, mintha fél marék földet ajánlanál 5000-ért), így ha olcsóbb megoldásra vágysz, csak vigyél egy befőttes üveget magaddal! ;) Ezenkívül az egyik legveszélyesebb vízpart, mert a nyílt vízi hullámok hatalmas erővel mossák a partot, ahol akár te is sétálgathatsz vagy futhatsz a víz elől. (A hullámok mindig gyorsabbak)



Vík
Sok település nevében találkozhatunk a "foss" és "vík tagokkal", ami elég sokat elárul földrajzi jellemzőikről. A "foss" vízesést jelent, a "vík" pedig öbölt. Reykjavík jelentése "füstös öböl", amit a sziget felfedezőitől az éppen kitörő vulkán füstje után kapott. Tádám. Máris beszélünk izlandiul. ;)

Vík pontosan a déli part felénél fekszik, így az egy napos kirándulások gyakori felező- vagy végállomása. Egy darab étterem és egy gyapjúgyár/bolt állnak árván, egymást kiegészítve a parton "ez van" opciót nyújtva a turistáknak. Véletlenül se a Balaton hamburgeres és sült hekkes étteremkínálatát képzeljük el. Pici falu, pici választék. (Egyébként meg úgyis mindenki csak wc-t keres). A domboldalon néhány ház, a dombtetőn meg a templom, ennyi. "A déli part legnagyobb városa."

A képek Víkről 2 héttel későbbiek

Summa:
- 11 óra
- 400 km
- 4 kivételével az összes kép e napon készült
- Mindössze egy napos volt a kirándulásunk, de az év minden évszakát végigjártuk: hófúvás, szélvihar, jégeső, napsütés. A táj is pontosan ilyen változatos képet mutat: havas hegyek, szalmás dombok, zöld mohás patakok, szürke sziklák.
- Meglepő módon senkinek semmi baja nem lett! Maximum picuri orrfújás.
- Nagyon ajánlott útvonal! ;)
- Minden megpróbáltatás ellenére vagy épp amiatt funtasztikus volt! :D

2015. április 22., szerda

10. JégBirodalom

Meseország következik

Az ország 12 százalékát gleccser borítja, a hóhatár 1100m. Nem történhet, hogy nem mesélek a jégről. :P
Gleccser jég: nagy nyomással keletkezik évszázadok alatt a hegyekben hulló, tömörödő, majd olvadó hóból. Nyáron mindig olvad kicsit, vagy ha közben egy kitörő vulkán lávája felolvasztja, akkor kicsit jobban megolvad árvízzel sújtva a környező lakosságot.

A gleccser szép.
Lehet alatta a jégbarlangban csúszni-mászni, a fagyott felszínén sétálni és a lagúnájában a jégdarabok között hajókázni. Teljesen mindegy hogyan találkozol vele, gyönyörű, imádod.

A jégbarlang sajnos kimaradt a listáról, mert mint kiderült, csak márciusig vezetnek túrákat. Olvad a jégcsepp, csepereg a víz, és már veszélyes, ha nem lehetetlen a nyáron mindig átalakuló barlangokat meglátogatni. Viszont volt szerencsém a másik két helyet látni. :D


Jökulsárlón, a gleccser lagúna

A sziget délkeleti partjáig, az Izland 8 százalékát lefedő óriási hegyvonulat, a Vatnajökull lábáig Reykjavíktól összesen 6 órát buszoztunk . Ennek legnagyobb gleccsernyelve, a Breidamerkurjökull 17km2-es területével és néhol akár 1km-es vastagságával jogosan kiérdemelte az Európa, ha nem a világ legnagyobb tömegű gleccsere címet. Szép lassan olvad, és míg a távolban még összefüggő jégtömeget alkot, előtted már gleccser tóként folyik az óceán felé szállítva a kisebb-nagyobb jégdarabokat. Annyi árnyalata van! A tiszta fehér és kék rétegek között látni a réges- régi vulkánkitörések szürke és fekete hamufoltjait.

Igazi jégbirodalom! Az 1-es úton 1974 óta közelíthető meg kocsival és már a főútról látni a nagy úszó jéghegyeket. Kinézel az ablakon és alig várod, hogy odafuthass és megfogd. :D
(Megjegyzem, ilyet nem szabad. Letérni az ösvényről és futni igenis veszélyes. Kipróbáltam és majdnem elsüllyedtem egy köves völgynek álcázott gleccservíz áztatta tóban. Pár másodpercig nem volt vicces, utána már nem sokat zavart, hogy bokáig sáros vagyok. :D)

2 hétig jó időért fohászkodtam, hogy kipróbálhassuk a lagúnás csónakázást. Nagyon vártam már! :) Nagyon. Nem hittem, hogy Izlandon bármi ilyen trükk is sikerülhet, de összejött! :) Amire odaértünk, gyönyörű időnk lett. Nagy csalódásunkra mégis törölték a hajókázást. Túl jeges a lagúna. Nem tud beúszni a hajó. Uff. Hát azt senki nem mondta, hogy nem lesz elég a jó idő. Ha ezt tudom, megfelelőbb jég-víz arányt is rendelek mellé. -.- 
Valahogy a hajókázás helyetti halpörköltnek nem teljesen sikerült kitöltenie a várakozás okozta űrt, mégsem maradt rossz érzés bennem. Inkább lássak sok jeget, mint hajókázzak az üres tavon, hiszen az is megtörténhetett volna.
1 órát sétálgattunk a lagúna partján és tapogattuk, tördeltük, tapostuk, kóstoltuk, fényképeztük a jeget, nehogy bármi is kimaradjon. :D 12 fokos meleget eddigi ittlétem alatt még nem tapasztaltam, így tényleg valami rendkívüli időt kaptunk ajándékba! :D A szél sem fújt, ami nagy szó. Csend volt, hallottuk, ahogy a jégdarabok pattogva leszakadnak, és csobbanva a vízbe esnek, elmerülnek, majd úszkálnak tovább az óceán felé. Valami egészen érdekes szerkezete van ennek a jégnek. Könnyű, buborékos, és ha összetöröd pici, mintás kockákra esik szét. Kristálytiszta a víz, jéghideg, és 200 méter mély, így nem próbáltunk meg a jégdarabokon ugrálni (csak a parton). Mindenféle madárkákat is láttunk, sétarepülő zúgott el felettünk. 
Tökéletes volt!








Gleccsermászás
@Sólheimajökull Glacier

Ez a gleccser is a déli parton van, közel az áááletudtamírnimagamtól Eyjafjallajökull nevű vulkánhoz. :D Bár puszta fényképezgetésnél kicsit kalandosabb program a gleccser megmászása, a csoporttól való lemaradás, lecsúszás, és lezuhanás veszélyét kockáztatva itt is készültek képek! :D
Életben maradni, nem beleesni a több száz méteres lyukakba, nem lekorcsolyázni a gleccserhegy tetejéről.. adrenalin a maximumom!

Bár kaptunk acéltüskés cipőalátétet és csákányt is, én simán korcsolyáztam a lejtőkön. "Lépj úgy, mint egy elefánt, kicsi a súlyod." Kössz. 
Tudni kell, hogy ez a jég sokkal keményebb és lassabban olvad mint amit beteszünk a fagyasztóba, hiszen nagy nyomással keletkezett hosszúúú évek alatt, így nem is olyan könnyű stabilra "beletaposni". Na meg a szél is vészjóslóan dobált a mély gödrök felé, de legalább a nap ragyogott! Nagyon nagy szerencsém volt eddig a kirándulások többségével, így ezt meg is szeretném köszönni az izlandi napfelelősnek. :)
Jobbra és balra hegyek, én meg remegő lábakkal sétáltam a köztük elnyúló völgyben megfagyott tükörjégen felfelé. Csúszik, fénylik, ragyog, kék, tiszta, hamus, havas és hideg. 1,5 óra alatt felértünk a "tetejére", győzelem! Megcsináltam, sokszori visszacsúszás után fenn vagyok,  egy gleccseren állok, több száz méter alattam! Mosolyogtam és nem akartam elhinni. 
Majd a túravezető bejelentette, hogy ugyanezen az útvonalon megyünk vissza. Na ezt aztán tényleg nem akartam elhinni. Eeeh. Na jó legyen. Persze nem liftet vártam, de valami könnyített útvonalat talán. :D
Fantasztikus volt!





2015. április 20., hétfő

9. Reykjavík dióhéjban

Jártál már az izlandi fővárosban?

Nem? Dórival körbesétáltuk.
Annak ellenére, hogy csak 2 napra jött meglátogatni, szerintem egészen sűrűre sikerült a program és sok mindent meg tudtam neki mutatni a sziget érdekes világából. Gasztronómia, a főváros nevezetességei, a leghíresebb spa, és sok sok természeti csoda szerepelt a listánkon. :)

Első benyomások:
- "Nem is mondtad, hogy itt ennyire fúj a szél"
- "Őrülten vezetett a sofőr"
- "Büdi a víz" - Tisztább a csapvíz mint bármelyik palackozott társáé, iható és igen egészséges, viszont a meleg víz tényleg erősen záptojás szagú. :D

1. nap
Városnézés Reykjavíkban és Blue Lagoon

A tapasztalat azt mutatja, egy nap bőven elég a főváros körbejárására.
Perlan-nál, Reykjavík gyöngyénél kezdtük a napot, ami ingyenes kilátóként és elegáns étteremként, kiállítóközpontként működik a helyi reptér közelében. (<Innen egyébként csak belföldre, Grönlandra és a Feröer-szigetekre indulnak járatok.)

Perlan (The Pearl)


Nincsenek távolságok a belvároson belül, minden könnyen elérhető gyalog. 
Egyébként 400korona= 800forint egy buszjegy, csak koronát fogadnak el és nem adnak vissza. Egy átlátszó, perselyszerű üvegdobozba kell bedobnod a pénzt, vagy az előre megváltott jegyed és még akkor sem tud jófej lenni a sofőr, ha szeretne, mert a doboz nem nyitható. Éppen ezért rosszul jársz, ha először bedobsz 360 koronát apróban, majd rájössz, hogy nincs több és még egy 500-t is be kell dobnod..
Ez a látkép^^ a Perlan-tól 
(szép időben) konkrétan az egész városközpontot mutatja, ahol magasan kiemelkedik a Hallgrimskirkja bazaltorgonára emlékeztető világosszürke épülete.ˇˇ


Hallgrimskirkja
Barátságos kis utcák, színes házak és egyre "zsúfoltabb" környezet fogad a központba érve. Mivel az erdők nagy részét több száz éve kiirtották/felhasználták már, a fa igen drága építőanyagnak számít, nem is találkozni vele túl gyakran. A tégla tiltott anyag, mivel törik, ez pedig a gyakori földrengések és vulkánkitörések miatt veszélyes. Betont és üveget gyakran használnak például az egyetemek épületeinél, a városházánál és a koncertteremnél is, illetve színes fémlemezekkel borítják a házakat, amiket könnyű cserélni, vízállóak és biztos még számos praktikus oka van. Híres a város street art-ja is, sok helyen találni graffiti- szerű, de valószínűleg legális falfestéseket. ˇˇ





Laugavegur

Végigsétáltunk a Laugavegur-on, a belváros szuvenírboltoktól, éttermektől és bároktól nyüzsgő főutcáján. Izlandi zászlók, puffinok és jegesmedvék mindenhol. Bár utóbbit indokolatlannak érzem. Nem is él jegesmedve az országban..

Majd megálltunk a belvárosi tónál, ahol hattyú, tőkés réce, és libára emlékeztető mindenféle madárkák boldogítják az utca népét. 

A belvárosi tó, Reykjavíkurtjörn


A helyi ételkülönlegességek természetesen nem maradhattak ki a sorból, így egy lazacos szendviccsel és habos csokitortával ünnepeltük az "Izlandon vagyunk! wohoo :D" ebédet, ráerősítve a leghíresebb helyi bárány hotdoggal. 400 korona a hotdog, 0-24 nyitva van a stand és mindig kígyózik a sor előtte.

Elértünk a Harpa-ig, ami fekete üvegépületével egészen különleges látványt nyújt a fehér hegyek és kék óceán alkotta háttérrel. A Harpa koncerteknek, színi előadásoknak és konferenciáknak ad otthont. Elég elegáns hely, de bárki bemehet körülnézni néhány kép vagy egy kávé erejéig.


Harpa Koncertterem és Konferenciaközpont

A parton továbbsétálva eljutunk a Viking hajó emlékművéig, ahonnan általában szép kilátás nyílik a közeli hegyekre, de épp borús időt fogtunk ki, így a nagy végtelen lett a képünk háttere. :) Talán így még misztikusabb hangulatot adva neki.

Sun Voyager, a viking hajó emlékmű

A délutáni progi pedig a híres Blue Lagoon volt. ˇˇ Szinte nincs olyan turista, aki ne venne pár órás forró fürdőt a Kék Lagúna púderkék, sós vizében. Emlékszem mikor Dóri elküldte a képét: ide mindenképpen el kell mennünk! :D Nem hiába, a top 5 izlandi nevezetesség között van a fürdő.
Reykjavíktól 40 percre, a nemzetközi reptértől csak 10-re, közvetlenül egy geotermikus erőmű mellett található. Az ott fel nem használt, felesleges termál vizet kreatív módon a fürdő fűtésére használják, így annak helyét már távolról is látszó nagy gőzfelhő mutatja.
Kopár fekete sziklák minden irányban, néhol még havasan, máshol már zöldellő mohákkal tarkítva, mi pedig ültünk a kék vízben, a jégesőben-napsütésben, szürke iszappakolással az arcunkon, zöld spenótos-banános-mangós gyümölcslét kortyolgatva. Ez egy olyan pillanat volt, ami csak az emlékezetünkben fog megmaradni, de ott örökre. Nincs fotó, nincs selfie, csak az emlék.

Úszkáltunk, üldögéltünk a forró vízben, gőzben, (talán mondanom sem kell) szélben! Nem meglepő módon havazott, esett és a lemenő nap szikrázó fényét is volt módunk megtapasztalni a 2 óra alatt. Van az izlandiaknak egy mondása: Ha nem tetszik az idő, várj 5 percet és menj ki újra.


Tipp: 
1. Ha nem akarod elhagyni a törölköződ, ne fehér szállodait vigyél, mert mind a 200 vízben ücsörgőnek olyan van. ;)
2. A zuhanyzóban ingyen kipróbálhatod azokat az iszapos- hiperegészséges- gyógyító- kondicionáló samponokat és tusfürdőket, amiknek 100ml-e több ezer forintba kerül a szuvenír boltban. ;)